Kincseink

Szakats mesterségnek könyvetskéje. Mellyben külömbkülömbféle válogatott  tzifra, jó, egésséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek megkészítése, sütése  és főzése, mintegy élés-kamrában, rövideden leirattatik, és kinek-kinek  hasznára leábrázoltatik.– [Kolozsvár] Kolosváratt : M. Tótfalusi K Miklós, 1698.

Könyvtárunk egyik legértékesebb darabja a Szakácsmesterségnek könyvecskéje. A mű első kiadása Misztótfalusi Kis Miklós (1650-1702), a magyarországi könyvnyomdászat és betűmetszés egyik legnagyobb alakjának  kolozsvári sajtóján jelent meg 1695-ben. A könyvet hamar el is kapkodták, mert 1698-ban ismét megjelent, sőt végigkísérte változatlan formában a teljes 18. századot. Így minden idők legdiadalmasabb magyar konyhai útmutatója, amely egy évszázadig állt a hazai szakácsmesterség szolgálatában.

A 17. századi kiadásokból azonban csak egyetlen ép példány maradt ránk, s ez az 1698-as kiadás Könyvtárunkban található. Receptgyűjteményünk  nem csak a legrégibb nyomtatott magyar nyelvű szakácskönyv, hanem páratlansága révén ún. unikum is.

A mű részletes ismertetése:
Varga András: A szegedi Egyetemi Könyvtár kincsei. A Misztótfalusi-szakácskönyv

 


 A Kiepert-glóbuszok
 

Az Egyetemi Könyvtár Régi Könyvek Tára különgyűjteményének ékességei a Kiepert-ikerglóbuszok.

A Könyvtár és az egyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoportja a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával és az Országos Széchényi Könyvtár szakmai segítségével  közösen restauráltatta azt az Egyetemen őrzött glóbuszt, amelyet a kor egyik legjelentősebb kartográfusa, Heinrich Kiepert szerkesztett, s amelyet az európai glóbuszgyártás egyik vezető cége, a berlini Reimer  cég  készített.

A 19. századi második felére a föld- és éggömbkészítés iparszerű tevékenységgé vált. E korszakban a gömbök készítése elsősorban az oktatás igényeihez és szükségleteihez igazodott – az iskolai oktatásban a legtöbb európai országban az 1860-70-es évekre általánosan kötelezővé tették a földgömb használatát –, de a nagyközönség és az állami hivatalok és intézmények számára is nagy mennyiségben készültek.

Az óriási mennyiségek ellenére azonban mára a korszak egyes cégeinek különböző kiadású glóbuszaiból csak kevés példány maradt fenn. A politikai határok állandó változása, a fölfdrajzi és földtudományi ismeret, ábrázolási technikák folyamatos fejlődése, bővülése miatt a korszak föld- és éggömbjei gyorsan elöregedtek, tartalmilag elavultak, s az elavultnak tekintett glóbuszokat ritkán őrizték meg.

Mindez érthetővé teszi, hogy a Szegedi Tudományegyetemen őrzött különleges tematikájú földgömb a korszak, de egyúttal a berlini Reimer cég glóbuszai egy ritka példányának tekinthető. Különösen értékessé teszi készítésének 1892-es időpontja, valamint az a – restaurálás kezdetekor kiderült  – tény, hogy  az 1892-es fedőréteg alatt egy teljesen épnek látszó 1883-as felszín is húzódott. Tehát a szegedi példány egymás fölött két földgömböt hordozott. (Ráadásul az 1883-as, Kiepert első önálló szerkesztésű 80 cm-es glóbuszából is eddig mindössze csak egyetlen másikat sikerült azonosítani.)  Így az eredetileg egy glóbuszból a gondos restaurálás után kettő lett. Kivételes szerencse, hogy mindkét réteget sikerült megmenteni, amire kuriozitásuk, jelentős szellemi és anyagi értékük miatt mindenképpen érdemesek. Ikerglóbuszaink a a földrajz és a kartográfia 19. század végi állapotának, gyakorlatának, szakmai szemléletének és ismereteinek fontos és értékes dokumentumai.

(Részletek: Szakmai háttér a Kiepert-glóbuszhoz. Danku György, Országos Széchenyi Könyvtár, Térképtár, Sümeghy Zoltán, Szegedi Tudományegyetem, Éghajlattani és Tájföldrajzi Tanszék)

2009. október 6-án  a két intézmény tudományos munkaértekezletet tartott az Egyetemi Könyvtárban, amelynek keretén belül számos érdekes előadás hangzott el a témában. További olvasmányként  (kartográfiatörténet, Kiepert-glóbuszok, glóbuszdigitalizálás, a restaurálás képekben)  a konferencia anyaga megtekinthető itt: Kiepert-glóbuszok az Egyetemi Könyvtárban

Utolsó frissítés: 2014. máj. 21. szerda, 15:27

Kiegészítő információk